Rakományrögzítés ponyvás szerelvényen: mit mond az uniós legjobb gyakorlat?

A Bognár Transport Kft. ponyvás és MEGA szerelvényei oldalról és felülről is rakhatók, a hűtős autók pedig temperált és hőmérséklet-érzékeny árut szállítanak. Minden rakodásnál ugyanazok a kérdések merülnek fel: hová kerül a súlypont, mi tartja a rakományt fékezéskor, és ki felel azért, hogy a rögzítés a helyén legyen. Ehhez ad közös kiindulópontot az Európai Bizottság Mobilitási és Közlekedési Főigazgatóságának iránymutatása, a „Cargo securing for road transport — 2014 European best practices guidelines”.

Az iránymutatást a Főigazgatóság által létrehozott szakértői csoport állította össze, tagállami és iparági szakértők részvételével. A dokumentum maga rögzíti, hogy nem kötelező erejű uniós jogi aktus, hanem az európai szakértők összegyűjtött tudását mutatja be. Azt is kimondja, hogy a benne leírt elvek és módszerek követését a hatóságoknak a közúti fuvarozáshoz szükséges megfelelő biztonsági szintként kellene elismerniük. A tagállamoknak lehetnek külön előírásaik, ezért az iránymutatás azt javasolja, hogy ezekről az illetékes hatóságoknál érdeklődjünk.

Az anyag a 3,5 tonnánál nagyobb megengedett legnagyobb össztömegű járművekre összpontosít, és az EN 12195-1 európai szabványra épül, amely a rögzítőerők számítását írja le. Célja, hogy gyakorlati tanácsot adjon mindenkinek, aki járművön rakományt rak, lerak vagy rögzít, a fuvarozókat és a feladókat is beleértve. A dokumentum szerint a 2014/47/EU irányelv szerinti műszaki közúti ellenőrzéseket végző szerveknek is hasznos lehet, és a 2003/59/EK irányelv szerinti gépkocsivezető-képzés alapjául is szolgálhat.

Az alapelv egyszerű: szállítás közben egyik rakományelem sem csúszhat, billenhet, gurulhat, vándorolhat, deformálódhat jelentősen, és nem fordulhat el semmilyen irányba. Ezt reteszeléssel, megtámasztással, lekötözéssel vagy ezek kombinációjával lehet elérni. Az iránymutatás szerint a rögzítésnek a rakomány súlyának 0,8-szorosát kell elviselnie menetirányban előre, 0,5-szörösét oldalra és hátrafelé, illetve 0,6-szorosát oldalirányban, ha a rakomány megbillenhet. Fontos megjegyzés a súrlódásról: a menet közbeni függőleges rezgés csökkentheti a rakomány és a rakfelület közötti erőt, így a súrlódást is.

Ponyvás szerelvénynél külön figyelmet érdemel az oldalfal. Az iránymutatás az EN 12642 szabvány L és XL kódja szerint csoportosítja a felépítményeket. Az XL kódú oldalfalat a hasznos teher 40 százalékának megfelelő erőre vizsgálják. Az L kód szerint épített ponyvás felépítmény oldalfalát viszont az anyag csak időjárás elleni védelemnek tekinti. Ha az oldalfal nem ad szilárdságot, a teljes rakománysúlyt oldalirányú elmozdulás ellen lekötözéssel kell biztosítani, az iránymutatás mellékletében található gyors lekötözési útmutató (Quick Lashing Guide) szerint. A homlokfalnál is számolni kell a korláttal: az L kódú homlokfal a hasznos teher 40 százalékát bírja, legfeljebb 5000 daN erőig, ezért ha a homlokfalnak támasztott rakomány tömege nagyobb annál, amit az iránymutatás táblázata ehhez a korláthoz megenged, további rögzítésre van szükség.

A rögzítés mellett a rakomány elosztása is döntő. Rakodáskor nem léphetők túl a megengedett legnagyobb méretek, tengelyterhelések és össztömeg, és a minimális tengelyterhelést is figyelembe kell venni a stabilitás, a kormányozhatóság és a fékezés miatt. Az iránymutatás szerint a teljes hasznos teher általában csak akkor használható ki, ha a rakomány súlypontja szűk határok között, a raktér hosszának nagyjából a felénél van; ebben a jármű vagy a felépítmény gyártójától származó terheléselosztási diagram segít. A jármű saját felszerelése is a rakomány része: a laza hevedert, kötelet, ponyvát úgy kell tárolni, hogy ne veszélyeztessen más közlekedőket, a vezetőfülkében pedig ne akadályozza a kezelőszervek használatát.

Ki mit csinál? Az iránymutatás hangsúlyozza, hogy a rakományrögzítési felelősség nemzetközi egyezményeken, nemzeti jogszabályokon és a felek közötti szerződéseken alapul, és a feladatok szerződéses rögzítését javasolja. Megállapodás hiányában három szakaszra bontja a teendőket. A fuvartervezésnél a rakomány pontos leírása a kiindulópont: a tömeg, a súlypont helye, ha nem középen van, a befoglaló méretek, valamint a rakásolási és tájolási korlátok. A rakodásnál többek között azt kell ellenőrizni, hogy van-e rakományrögzítési terv, jó állapotban van-e a rögzítőeszköz, nincs-e túlterhelve a jármű, és a helyükre kerültek-e a csúszásgátló alátétek, a kitöltőanyagok és a rögzítőelemek. Vezetés közben a gépkocsivezető feladata a jármű és – ha hozzáférhető – a rakomány szemrevételezése, a rögzítéshez használt járműelemek tanúsítványainak, jelöléseinek bemutathatósága, valamint a rögzítés rendszeres ellenőrzése útközben, amennyire a rakomány hozzáférhető.

Megbízóként pontos adatokkal lehet a legtöbbet segíteni. Ha a fuvarmegbízásban szerepel a rakomány tömege, mérete, súlypontja és rakásolhatósága, a rakodás és a rögzítés előre tervezhető, és nem a rámpánál kell kitalálni. A németországi és spanyolországi járatokon is ez a legjobb kiindulópont: a hevederek számát és helyét a rakomány, a felépítmény és a szabvány határozza meg, nem a megszokás.